A posztócsarnokot 1257-ben építették. Alighanem az egyik legrégebbi fedett vásározó hellyel állunk szembe. A főtéren foglal helyet, s annyira régi, hogy a környező házak hozzá viszonyítva lettek felépítve. Kereskedésközpont. A boltíveken mintegy ötven város címere ékeskedik – helyek, ahonnan ide hozták az árút és ahová innen szállították. A kereskedés központ. A XIII. sz-ban minden árucikk mögött ott volt a Paradicsomból történt kiűzetéskor mondott isteni büntetés valósága: a veríték, amivel az árú megtermelhető és a megélhetés megoldható.
Az egyetem 100 (1364) évvel későbbi, Nagy Kázmér lengyel király alapítása. Amint a csarnokba a környező vidékről kerülnek az árúk, úgy verbuválódott a magiszteri kar a tágabb kulturális környékből. A prágai után a középkor második legrégibb közép-európai egyetemi központja odavonzotta a diákokat messze földekről a latinul tartott előadásokra. Az alma maternek későbbi tagjai között találjuk Malinowskit a kultúrantropológust, Lemet az írót és Wojtiłat, a későbbi II. János Pál pápát. Krakkóban található Európa egyik leghíresebb egyetemi kollégiuma a maga két bejáratával. A Szent Anna utcai a Collegium maius, az orvostanhallgatók és a másik a collegium minus a többiek számára, főképpen a matematikusoknak.
A sikeres kereskedés és a diákélet mindenkori lazasága megtöltötte a főtér minden egyes épülete alatti pincéket, ahol folyt a sör és a bor, ahol itták a búzapálinkát és ölelték a lányokat. Úgy mondják, hogy a városban az elmúlt 20 év alatt 1000 körüli pincét újítottak fel ismét, s állítottak a vendéglátás szolgálatába. Működik a csarnok, ami nem csak puszta látványosság, és virágzik az egyetem. A középkori harmónia ma is egybefogja a belvárost, valamiféle megnyugtató biztonságérzetet árasztva. Tudás, kereskedés, szórakozás harmóniában.
A legnagyobb különbség a középkori és a modernkori életérzés között a közvetlenség elveszítésével ragadható meg. Közvetlen kapcsolatok jellemezték a középkor összes viszonylatát. A katedrálisban nyakát nyújtogató paraszt, aki nem mehetett előre, hogyan is mert volna, valóban találkozott Istennel, a tömjénfüstből közelítő transzcendenciával. A kereskedés nagy mértékben árúcserét jelentett, illetve saját értékű fizetőeszközökkel zajlott. S a szórakozásban nem volt semmi virtuális, sminkeletlen asszonyok keble és fara ringott a pincesöntések asztalai között. Az egyetemi előadásban már a racionalitás vette át a vezető szerepet, de a még harmóniában kapcsolódott össze immanentia és transcendentia, tudás és hit.
Voltaképpen csak gyanuink lehetnek arról, hogyan is zajlott az élet a XIII. sz-i Krakkóban. Képzeletünket képi középkorábrázolások töltik meg és mögöttük valamilyen mélységes vágy arra, aminek ma fájón híjján vagyunk: éppen a harmóniának. Nem a személyesnek, mert az lehet egyéni sors vagy alkotás, hanem egyfajta általános és alapvető szinkronnak az élet legfontosabb területei között: a tudás, a megélhetés és a szórakozás között, a társadalmi berendezkedés és a legfőbb dolgok értelmezése között, amit nevezhetünk vallásnak, kultúrának, életérzésnek.
Alapjában véve nincs közünk a középkorhoz, hogyan is lehetne. Ami a kapcsolatot létrehozza, valami felszín alatti, ami a mai turistát megragadja Krakkóban vagy másutt. Egyszerre kell fenntartani a távolság és közelség tudatát. Nem is annyira a tudatát, hanem a tárgyra vonatkozó történelmi ismeret és a kulturális szorultságunkban keletkező szükséghelyzetünk közötti kapcsolatot. Annak nem lehetünk tudatában, hogyan zörgött a szekér Krakkó főterén 1258 telén, hiszen nem voltunk ott. Láthatunk persze rajzokat a térről, korhű leírásokat a szekérről és még sok minden másról. De a szekér zaját nem hallhatjuk, ahogyan megrakottan a térre gördül. Mégis van a fülünkben ilyen zaj, Ukrajna, Románia köves utcáin hallhattuk, s ez a zaj teremti meg képzelőerőnk számára a kapcsolatot a rég letűnt s immár turisztikai látványosságként tapasztalható korszakkal és ennek városával, Krakkóval.
Mai primér élményeink segítségével válik jelentőssé, egyáltalán teremtődik meg a múlt egy-egy korszaka. Hasonlóságokat és eltéréseket fedezünk fel ebben a régmúltban, miközben tudjuk, tudhatjuk, hogy tapasztalatot elsősorban magunkról szerzünk. Az a Krakkó, piacával, egyetemével és kocsmáival mi vagyunk, valóban. Úgy, amint valóban kereskedtek, tanultak és dorbézoltak annak idején, annak rendje és módja szerint.
Középkori krakkói betlehem
Bejegyzések
