Büfékocsitemető

Olyan a MÁV mint a hadsereg: állam az államban, vagy inkább állatkert az állatkertben. A pletykaszintű előrejelzésekkel ellentétben, amelyek december 14-ét emlegették, már a tegnapi napon kivonták a büfékocsikat a Szeged-Budapest között közlekedő félig IC, félig gyorsvonatokból. Az utolsó büfés azt mondta: olyan helyre viszik, ahol van rendes IC.
Mindig büfékocsiban utazom, rengeteg élményem van. Egyszer még azt is megkérdezték, hogy "író úr ugye nem az Utasellátóról ír". Nem, de a büfékocsikban számos bekezdés született már, annyira, hogy néha úgy éreztem, helyes lenne egy-egy tanulmánynál megjegyeznem, támogatta az Utasellátó - tudtán kívül.
A büfékocsik és a vonatok tulajdonosi és illetékességi viszonyai bonyolultak. A vonat a MÁV-é, a büfékocsi az Utasellátóé. A szerelvény fölött a MÁV rendelkezik, az étkezőkocsi az Utasellátó illetékessége. Mindkét cég az elmúlt évek során számos átalakuláson ment át, a büfék üzemeltetését vállalkozóknak adták ki drága pénzen. A vállalkozók pedig igyekezték a szolgáltatás árai révén bevételkiesésüket az utasokkal megfizettetnei. (Volt 0,5 dl Unicum 750 Ft. is)
Évekkel ezelőtt állandó büfések vitték a kocsit, akiknek még a nevét is tudni lehetett, s akik által törzsvendégnek lehetett számítani. Elég baj, hogy állandóan utazni kell, legalább törzsvendégként könnyítsük terheinket. Később folyamatos személyzetcsere lett, s a vendéglátós szakmával rendelkezők aránya radikálisan lecsökkent - egy két kivételtől eltekintve.
Kevés volt a vendég, sőt egyre kevesebb. Hétköznap délelőtti vagy délutáni járatokon számtalanszor egyetlen voltam Szeged-Budapest relációban. Sem a MÁV, sem a cég, sem a büfések nem tettek semmit annak érdekében, hogy legyen több vendég, s az üzlet legalább alacsony nyereségre szert tegyen. Óhatatlanul adódik a kérdés, ha az utasokért nem tettek semmit, akkor miért hívják a céget még mindig Utas-ellátónak.
Pedig, mint tudjuk ezeken a vonatokon üzletemberek és egyetemi emberek százai utaznak, akik örömmel töltenének időt szerény fogyasztás mellett asztaloknál, akár komoly megbeszéléseket is folytatva. Az egyetemisták tömegei rendszeres utasai ezeknek a vonatoknak, akik számukra kidolgozott akciós kínálatokat biztosan örömmel fogadnának. Csak éppen az üzleti érzék és érdek erőit az utasokra kellene irányítani és nem valahová máshová.
Barátaim, ismerősem néha csóválják a fejüket, micsoda luxus, hogy mindig büfékocsiban utazom. Az. Nem kellene, hogy az legyen, lehetne természetes dolog, szép és hasznos, méltán az étkezőkocsik gazdag történetéhez. De ez sajnos csak az utasokat érdekli. A MÁV és az Utasellátó pedig ismét ellátta az utasok baját. Kár.