Katica

Kedves Katica!

Egy egész falucska írja levelét Neked, oda, ahol egyedül te olvashatod. Itt jártál közöttünk, aput, anyut, testvéreidet mindenki ismeri. Tudtuk, hogy mi van a suliban, láttuk szoknyád ringását, ismertük hangodat. Ide tartoztál, mihozzánk, ehhez a faluhoz, ahol születtél, ahol nevelkedtél. Anyut s aput mindenki tiszteli. Dolgos-szorgos emberek. Együtt örültünk velük házasságodnak és Tomikának. Mint a sok más kisgyereknek, akiket anyjuk tol a játszótérre, és akik mind kicsit az egész falu csöppségei.

Katica, megszakadt a film, amit mindannyian néztünk. De a valóság, az tovább él. A te szorgos, szerető életed nem szakadt meg, csak a filmet nem látjuk tovább. Mint amikor elromlik a tévé, de az adás megy tovább. Vagy meghibásodik a videó, de a szallagon ott van minden. Folyik tovább, ami igazi, csak az romlik el, csak az múlik el, ami nem jó, ami hibás, aminek múlnia kell.

Katica, ugye Te is így tudod! Ugye te már látod a filmek mögötti világot, ahol már nincsen hiba és szenvedés, ahol már minden ölelés igaz és örök! Anyuval, apuval, a rokonokkal és barátokkal, még azokkal is, akik nem ismertek annyira, itt állunk mind és várjuk, hogy üzenj nekünk arról a világról, ahol lesímulnak a ráncok, ahol már nem sírnak a csecsemők, ahova oda vágyunk mind.

Katica, ennyit tudunk most, ennyit mondtál el nekünk. Innen integetünk, fájdalommal és értetlenül. Ne felejts el minket! Szia, viszlát!

Üdvözlettel, Gyálarét