Valláspolitika

Ballay Szilvia református teológa alighanem első, nyilvánosság előtti megjelenésével találkozhatunk a Magyar Narancs, a tudományosság igényét eddig nem hangsúlyozó hetilapjának hasábjain. Valóban csak örülhetünk, ha a klerikális és küriális vallási publikációs térben megjelenik a női hang, méghozzá nem is valamely privát spirituális témával, hanem egyenesen a politikai hermeneutika kritikus hangvételével. Első szavunk nem lehet más, mint főhajtás az éles elme és a bátor megszólalás előtt. Minden reményünket abba vethetjük, hogy a szerzőnő és remélhető szellemi társnői további megjelenéseikkel is megpezsdítik a tunyamagyar teológiai életet, és további elemzéseikkel hozzá segítenek a szent és a profán hazai nyelvi történéseinek mélyebb megértéséhez – akár a politikai orientálás súlyos keresztjét is gyönge asszonyi vállukra véve.

Kevésbé aljasul fogalmazva: néhány gondolatot szeretnék megfontolásra ajánlani a cikkben leírtak értékeléséhez. Valóban boldog vagyok, hogy a vallástudomány elemzési potenciálja megjelenik a mai hazai politikai élet diskurzusainak értelmezésében. Úgymond, éppen ideje volt a vallási szférát nem tenni tovább egyenlővé a Mária-tisztelettel, prédikációelemzéssel és egyházfinanszírozási kérdésekkel. Ugyanakkor a vallástudományi elemzés is csak akkor korrekt, ha korrekten tudományos. A cikkben azzal a nagyszerű ötlettel találkozunk, hogy elemezzük Orbán Viktor beszédeit vallástudományi szempontból. Sajnos nem találjuk meg az elemzés módszertanát, mintáját, alapvető kategóriáinak szabatos meghatározásait. A vallásfenomenológia kifejezés azt sugallja, mintha az objektív vallási tényekre vonatkozna, amely esetén Husserl kikel a sírjából és szakmája pallosával végigvág a dilettánsok hadain. Az egyház legyen távol a politikától tézis Schleiermacherre ugyan támaszkodhat, de nem ismeri Bonhoeffert és Moltmannt, nem vette észre Auschwitzot és nem nézi a tv-ben az amerikai elnökválasztást. Szemináriumi referátumként az ötletet jelesre, a kidolgozást elégtelenre minősítenék a tárgy oktatói.

És lám, milyen bölcs dolog a tudományosság látszatát keltve politikai gonzó hetilapokban ötleteket publikálni! Mert a téma felvetése, az elemzett személy ismertsége valamint a hozzá kötődő véleménycsoportok egymással való szembenállása garancia lehet arra, hogy az ötletből tézis lesz, a tézisből idézettség, az idézettségből tudományos jelentőség, akár politikai rang. És a politikai félterek sétálói és szellemi hajléktalanjai immár nem fognak arra gondolni, hogy a felvetés talán mindkét hazai politikai vezér szövegeire alkalmazandó lenne. Sőt akár a közvéleménykutatások eredményeit is számba lehetne venni, amelyek mindkét oldalon igazolják az erős kéz, hogy ne mondjuk a Führer, utáni vágyat, hogy a kelet-közép-európai térség demokrácia-felfogását a központi szervek mindenhatóságába vetett hit jobban jellemzi, mint a saját felelősség vállalásába és a társadalmi cselekvés erejébe vetett.

Erős vallás erős kultúra – hazánkban nem panaszkodhatunk. Két messiás küzd a megváltás jogáért, mögöttük két egyház zárt sorokban. A főpapok ötleteire visszhangoz a lelkes alleluja, a farizeusok és írástudók meggazdagodnak rajta.

Eszterünk, Zsuzsannánk, Zsófiánk – nagyobb mintát, kontroll szöveghalmazt, triangulációt – és hitet a tudományos közösségbe. A háztetőkről hírdetés a fülbesúgás utáni aktus, nem előtti.