Goldoni egykor. És ma?

Az olasz színház és a színházzal kapcsolatos közízlés átalakulása jelentős mértékben köthető Carlo Goldoni munkásságához. A szerző 1707-ben született Velencében és 1793-ban hunyt el Párizsban. Jezsuita és domonkos rendi gimnáziumokba járt, végül 1731-ben jogtudományból doktorált Páduában és Velencében ügyvédként dolgozott. A színház iránti nagy szerelmét azonban nem hagyta el ezidő alatt sem, míg 1748-tól befejezte az ügyvédkedést és kizárólag ennek szentelte magát. Goldonit a felvilágosodás szellemisége arra ösztönözte, hogy szakítson az emelkedett színházi hagyományokkal, ahol a darabok hibátlan illemű úrfiakról és bárókisasszonyokról szólnak. Darabjaiban az alsóbb társadalmi rétegek problémavilágát is ábrázolta. Ennek szolgálatában állt a szövegekben alkalmazott nyelv. Ő kezdte el használni a színpadon a tegeződést, a stilisztikai hanyagságot, a tőmondatokat, a jellegzetesen rövidebb szavakat vagyis a köznyelvet. Írói munkásságáról számos szaktanulmány olvasható.

Ha ma Goldoni színpadra állításáról és darabjának megformálásáról gondolkodunk, ezt a fordulatot kell középpontba állítani, és elsősorban nem a stíluselemekről vitatkozni. (Vita Szegeden) A mai magyar (és európai) deszkákon nem a kifinomult nyelvezetű piperkőc darabokkal találkozunk. Amin Goldoni egykor változtatott, annak ma már nyoma sincsen. Túlságosan vaskos és faragatlan számos mai darab nyelve, a rendezők pedig szinte korparancsként káromkodtatják a szereplőket és hajtják őket szinpadi üzekedésekbe. Miközben az ő korában az általa bevezetett nyelvi fordulat olyan társadalmi réteg életére mutatott rá, amelyet az urak és hölgyek nem ismertek, ma alig szól másról a közbeszéd, mint az ország leszakadt primitivitásáról.

Bár ő maga is hajlandó volt szövegein a közönség tiltakozása miatt változtatni, ezt azért tehette, mert nem sokat számított neki maga a szöveg és felvilágosító programjától emiatt nem tántorodott el. Ha ma a közönség felháborodik, azt nem csak a szóhasználat miatt teszi, hanem egy alapjában eltévesztett színházfelfogással szemben, amely a körös körül tapasztalható primitívséget és trágárságot reflektorfénybe állítja. Goldoni színháza beleverte a flaszterba az urak orrát. A mai színháznak az a dolga, hogy megbontsa a műveletlenség kultúráját, és a nézőket újra emlékeztesse a flaszterba taposott ideák maradandó érvényességére.