Identitás

Úgy vélem, nincsenek identitás problémáim. Már ez a mondat is egyfajta outing felütés, de ha már belekezdtem, hadd menjen. Nyár van, nem kötelesség a tudományos hűvösség- hűv, ahogyan a XVI. sz-ban mondták áldott emlékezetű unitárius zsoltárfordítóink. (Ha nem így mondták, elcseszték - mindegy, az emlék áldott.)

A melegfelvonulás a forró nyárban megtöltötte a médiát, a bíróságokat, s a baráti beszélgtéseket is. Kedves gyálaréti presszómban soha nem hallott magas röptű vitákban lehetett részem; a hányadék buziktól a másság kulturális elfogadási kötelezettségéig bezárólag minden szóba került. Most értem meg, hogy Aquinói Tamás nem egyedül misszós tudatból beszélgetett a piacokon teológiai kérdésekről, hanem élvezetből. S amikor ezt írom, tudom, hogy valahonnan, távolról ingatja fejét és konzultációra hív olyasmikről, amiket a skrutíniumokon nem adtam elő megfelelő színvonalon.

Férfi vagyok, feleségem szerint voltam, de azért még vagyok, és soha ebben nem kételkedtem. Nagyon rosszul éreztem magam, amikor tinédzser koromban egy börtönviselt pap gyónásaim után fényképeket készített rólam. S akkor meg nagyon kellett nevetnem, amikor egy nyugat (!) német Kádár-kritikus szerzetessel való első lengyelországi találkozásomkor a vendéglátó földalatti egyházas család franciaágyra ágyazott nekünk. Hans megnyugtatott, nem vagy a zsánerem, különben is fülöpszigeti szeretőmhöz vagyok hűséges - hacsak lehet. (A vodkák miatt hánytam, nem ezért.)

Az eltelő szemeszter egyik legizgalmasabb beszélgetése egy politikus asszonnyal volt, aki egyszerre hozta az illendő, politikailag korrekt állásfoglalásokat, miközben képes volt intellektuális eszmecserére. Óh - bár lenne ilyenből több, sokkal több.

Ma este a farszomszédom (tehát annak a háznak és kertnek tulajdonosa, akinek telkével hátulról vagyunk határosak - na, ebbe jól belekeveredtem: nincsenek már ártatlan szavak ...) átadott egy kosár őszibarackot. Megittuk a kötelező házi pálinkát - abszolút szürkegazdasági termék -, s így búcsúzott: meleg, baráti szeretettel. Ránéztem, felhúzott szemöldökkel. S a nyugdíjas raktáros szomszéd ezt szólta vissza: értelek, érted!

Jó nyaralást, ahogy lehet!