A Muße valami sokkal többet jelent annál, mint a munka helyetti, azzal szembenálló szabadidő. Joseph Pieper, német filozófus-teológus fejtette ki, hogy a Muße kulturális alapkategória, az ember olyan alapvető tartozéka, amelyben gyökeredzik a vallás, az áhítat, a léttudat, mindaz, amely révén ebben a világban értelmet találhat.
A munkavégzés és a szabadidős tevékenység szembeállítása csak akkor lehetséges, ha mindkettőnek értelme és célja önmagában van. A munka és a szabadidő célja azonban az ember egyéni és közösségi boldogulása, vagyis mindkettő lényege túlmutat önmagán. Különösen az átmenet történelmi korszakaiban jelentős a szabadidő, mert ez biztosítja az alkotó gondolkodás lehetőségét, amelyben a lényegekre és nem a hasznosságokra lehet koncentrálni. A spirituális teológiák a kereszténységben, de még inkább a buddhizmusban a kontempláció, meditáció, imádság és liturgia végzését tekintik az ilyen értelemben vett szabadidő kiemelt tevékenységeinek, melyek lehetővé teszik Isten inspirációinak befogadását.
Szent Ágoston távolságtartást reklamál az olyan emberekkel szemben, akik vállalkozásaikkal odatülekednek hozzá, és levegőt venni sem engedve kínálják portékáikat vagy valami előnyt. Az ilyenek olyan mértékben kötődnek a jelenhez, hogy nem tűrnek halasztást. Éppen ezért szükséges haladékot biztosítani önmagunknak, hogy ne essünk csapdába. (139. levél 412)
A szabadidő, a pihenés vagy a megállás (németül azt mondanánk innehalten - benttartás) nem csupán a személyes élet területén jelentős, amit pl. a Konstantinápolyi zsinat (382) is megfogalmazott. Az egyházüldözés utáni korszakot követően hosszú pihenésre van szükség. Amint a beteg testnek a gyógyulás után felépülési szakaszra, ugyanúgy az egyháznak is szabad-időre, hogy képes legyen teljesen visszatérni a korábbi hithez (nem a korábbi struktúrákhoz!).
Pablo Picasso: Musse (80x60 cm poszter)
Bejegyzések
