Sziénai Szent Katalin

Katalin életéről ( *Sziéna, 1347. március 25. +Róma, 1380. április 29.) kortárs adatok is rendelkezésre állnak, de a mai gyermek- és nőkép számára megdöbbentő, felháborító és elfogadhatatlan történések miatt ezeket sokan inkább legendának tartják. Minden esetre édesanyja 25. gyermeke, akinek ikertestvére elhúnyt. Katalin 7 éves korában szűzességi fogadalmat tett, s minden családi mesterkedés ellenére kitartott benne. Domonkos szerzetesnő lett, ahol eleinte rendkívül visszahúzódottan élt. Majd egy életesemény pecsételte meg sorsát: átélt egy misztikus élményt, amelyben Jézus Krisztus eljegyezte őt. Ezt követően lassan kilépett az emberek közé, akiket megtérített, s még inkább belépett a világpolitika legmagasabb színpadára. Nagy része volt abban, hogy XI. Gergely 1377-ben elhagyta Avignont, s visszaköltözött Rómába. Része lett Firenze és a római kúria kibékülésében, valamint VI. Orbán pápa hatalomra segítésében VII. Kelemen ellenpápával szemben.
Egy írástudatlan fiatal nő - a reneszánsz pirkadatakor.

Misztikus elragadtatásban diktálta le az isteni gondviselésről szóló Dialógus című művét, döbbenetes őszinteséggel mondta tollba leveleit gyóntatójának és politikusi hidegvérrel a kortárs hatalmasságoknak, magának a pápának is. Összesen négyszázat.

Tanításának sajátossága, hogy amit Aquinói Szent Tamás elvont, cizellált rendszerben fogalmazott meg, ugyanazt Katalin ,,egzisztenciálisan'' közli tanítványaival. Mintha Edith Steint olvasnánk.

Ünnepét 1597-ben vették föl a római naptárba, április 29-re, amely napon addig a domonkos Veronai Szent Pétert ünnepelték. 1628-ban áthelyezték április 30-ra. 1969-ben, tekintettel arra, hogy az egyetemes naptárban Veronai Szent Péter nem szerepel, visszakerült az ünnepe április 29-re, Magyarországon a polgári naptárban április 30-án ünnepelik. II. János Pál pápa a 2000. jubileumi év előestéjén Európa társ-védőszentjévé tette.

Ami Katalin életében a hihetetlen szélsőségek feszültségét egységbe fogta, a középkori világkép, teológia és társadalom szigorú kerete, az a modern világban részeire bomlott, s a szélsőségek is professzionalizálódtak. Külön működik a misztikus és a politikus, az írástudatlan és az írástudó, külön az állam, a város, az egyház és a kisebb vallási közösségek. Külön az istenhit és a racionális gondolkodás, külön a szociális elkötelezettség és a filozófiai rendszeralkotás. Ám a frakcionált modernség modellje elérte határait, az új egység iránti holisztikus igény erősödőben. Amit ma sokan a határok szokatlan áthágásnak tekintenek, idegen területre tett kirándulásnak, az a holnap általánosságának előjele. A gondolkodás és a politika víziókra vár, a tudományművelés társadalmi felelősséget keres, a diszciplínák egybefolynak, a kultúrák közös mélységei megnyílnak. S mielőtt minden élő kipusztul, egy döntő pillanatra felvillan az átvérzett valóság ragyogó egésze.