A magyar közéletről sokan mondják itthon és külföldön, hogy alacsony színvonalú. Mindenki mindenkit vádol: a választók a politikusokat, a politikailag elkötelezettek a másik tábor politikusait, azok nyílt és rejtett támogatóit. A politikusok a választókat, azok érdektelenségét vagy éppen értetlenségét. Mindeközben - a tömegdemokrácia logikáját követve - a politika a választók legalantasabb ösztöneire épít, mert így szerezhet csak elég voksot. Mediatizált világunkban az elektronikus és az írott sajtóban fortyog az össznépi undor bűzös masszája, s ebből táplálkozik a létező demokrácia növényzete és hoz remélhetőleg jó termést. A trágya és az étel körforgása életünk alapszövete.Egyébként nem szoktam olvasói leveleket írni, s különösen nem szoktam ocsmányságokkal foglalkozni, csak növelve a kupac jelentőségét. Most kivételt tettem, két okból. Egyrészt barátaim kérték, hogy írjak alá egy a MH tulajdonosának szóló tiltakozást. Ezt nem akartam, mert nem kell ágyúval verebet lőni. Másrészt viszont olyan sokszor dörgölik az orrom alá, hogy a nyilvánosság előtt nem emelem fel szavam az antiszemitizmus ellen.
Bayer Zsolt írása egy cseppnyi adalék ehhez a leendő humuszhoz. Sajátos észjárásával bármihez nyúlt, egy irányba emésztette meg s adta elénk. De ez még nem az étel. Az valami más, ahhoz kell még egy természeti csoda. S egyszerre majd arra ébredünk hogy van ételünk, s mindaz, amiből lett, arra már nem emlékezünk.
Nos ennyit mára a közös medencéből.
Bejegyzések
