Fátyol

A közvetlen látást csak részben akadályozó eszköz vagy viselet a fátyol. A maga teljes valóságában látni, tapasztalni valamit, az ember és az emberiség örök vágya, a közvetettség és közvetítettség pedig örök tapasztalata. Csak ritka, kiemelt, "kegyelmi" pillanatokban lebben fel a fátyol, majd visszahullik óvón takarva a valóságot és vonzón elválasztva tőle. Az alábbiakban a fátyol vallástörténetéhez gyűjtöttem néhány adalékot.

Rebekka fátyollal takarta el magát, mihelyst látta Izsákot közeledni, majd "Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt ..." (Ter 24, 67)

A zsidó házasságkötéskor a menyasszony arcát fátyol fedi, amelynek magyarázata összefügg azzal, hogy amikor Mózes lejött a Sinai hegyről, ahol a Mindenhatóval találkozott, ragyogott az arca. A menyasszony boldog arcának ragyogása a Mindenható női jellegétől, a shekinától van, s ezt a ragyogást kell fátyollal eltakarni, hiszen I-t nem láthatja színről-színre senki.

Az előkelő római asszonyok, ha a kimentek a házból, fátylat (palla) hordtak többi ruhájuk fölött, amely egész testüket eltakarta. Isz. e. 200 körül Asszíriában is a felsőbb osztályokba tartozó hölgyek viselték a fátylat, s ha erre rabszolga vetemedett, súlyos büntetéssel számolhatott.

Pál apostol előírta a fátyol viselését az istentiszteleteken: "minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna." (1Kor 11, 5) - Ugyanezért fátylat viselnek a mormon asszonyok, de szintén csak az istentisztelet idejére. Viszont a nazarénus asszonyok nagy hányada folyamatosan fátylat hord, arra hivatkozván, hogy imádkozni bármikor lehet, s az egész életnek imádságnak kell lennie, tehát a fátyol - valójában a hajviselet egy kis részét elfedő fekete, horgolt kendőcske - mindig viselendő.

Az iszlám világban a hidzsab viselése az erényesség és vallásosság jele, amelyről főképpen az El-Ehzeb szúra (Quran fejezet) rendelkezik (59):

Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az orcájukra köntösük egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek és ne zaklattassanak. Allah Megbocsátó és Könyörületes.

A szúrából nyilvánvaló, hogy a társadalom, a család és a jog biztonságát volt hivatva őrizni a fátyol viselete, amelyet csak a saját házon belül, a saját férfi rokonok előtt lehetett elhagyni. Hasonlóan cselekszenek az asszonyok Indiában is, de nem az iszlám miatt, hanem saját hagyományaik alapján. Az asszonyok fátyolban mutatkozzanak, amely takarja fejüket, vállukat és felső karjukat, írja egy XI. sz-i irat.


Többféle fátyolviselet van az iszlámban. A burka az egész testet és a fejet is eltakarja, csak a szem látszik, az is éppen hogy, a csador abban különbözik, hogy az egész arcot szabadon hagyja. A hidzsab csak a hajat és a nyakat fedi, sem az arcot, sem a testet. Sok pakisztáni muzulmán hord nikab-ot, amely a burkához hasonlít, de a szemeket teljesen láthatóvá teszi, s ezen felül egy fejpántot, melyre arab nyelven van írva: Allah nagy!

A XX. sz-i filozófiában a fátyol ismeretelméleti kategóriává vált, elsősorban Heidegger ontológiája miatt. Számára az igazság a görög kifejezés filozófiai értelmezése alapján a-letheia, ami azt jelenti nem rejtett. Minden ami létezik elrejti ezt a rejtetlenséget, a létezők mindegyike, maga a létezés fátyla a létnek, az igazságnak. Ehhez képest minden létező semmi. "A semmi a lét fátyla" - írja.

Ha a szent, az igaz, a lét és a szép közvetlenül nem látható, akkor mindenben csak közvetve ragyog át, minden, ami van, közvetítő, fátyol, amin keresztül vonzón létezik. A szentet a vallások fátyla, az igazat a fogalmaké, a létet a létezőké takarja és kínálja, a szépet pedig a giccs.