Majdnem ennyi telt el, amióta nem írtam erre a blogra. Két oka volt, az egyik nyilvánvaló: nem értem rá, a másik nem annyira nyilvánvaló: ráértem. A két hónap programokkal, felelősségekkel telt - és fájdalommal. A sajátoméval, nem lényeges, és a legjobb barátoméval: nagyon lényeges.
Aztán valami ihlettelenség is közrejátszott. Továbbra sem akarok olyan blogot, amely napi outingokat tartalmaz. De azt sem akarom, hogy csak komoly(kodó) bejegyzések legyenek.
A mostani szöveg apropóját egy Esterházy cikk adta. Ajánlom mindenki figyelmébe. A magyar irodalom (p)ártatlanságáról szól és a magyar pártok irodalomfoglaló természetéről. Aki a szerzőt rendszeresen olvasta az eltelt 20 évben, persze somolyog kicsit, hiszen ő maga is szólt ide-oda nem ritkán. De végkövetkeztetésével csak egyet érthetünk: elég. Elég az arongáns egyoldalúságokból és a buta megosztásokból.
Tehát újra itt, nem igérve semmit.