Osztálytalálkozó 37 év után

Tegnap volt az első általános iskolai osztálytalálkozóm - 37 év után a kőbányai, Pataki Isvtán téri fiúiskolai osztályommal. A teret azóta a rajta álló Szent László templomról nevezték el. Pataki kőbányai születésű kommunista mártír volt, akit 44 évesen végeztek ki.

Mintha nem lettem volna józan a találkozó alatt. Annyi mindenre nem emlékeztem már a közös múltból, s egyszerre olyan sok apró részlet menekült meg a feledés erdejéből. A szervezők, elsősorban Juhász Pisti, csodát tettek. Az iwiw segítségével találták meg a 30 egykori osztálytársat, s több mint 20-an el is jöttek.

Nagyon különböző sorsunk lett. Már akkor is nagyon különbözőek voltunk, csak akkor ez még belesímult az órák és rosszalkodások élményanyagába. S most, odaülvén a feketemunkás, az autószerelő, a nagymenő vállalkozó s ki tudja ki mellé, visszaidézi azt az egységet, ami túl van a társadalmi rétegeződési mutatókon.

Abba a korba fordulunk mindannyian, amikor már a lenni azt jelenti emlékezni, egybeérni. Amikor együtt jártunk akkor még gyerekek voltunk, akiknek a lenni azt jelenti, tervezni, tenni.

Brassó Pisti - ő tanított fütyülni.