Kolozsvár

Kolozsvár román város, nem pusztán város Romániában és nem is romániai magyar város. E kijelentéssel teljességgel diszkreditálhatja magát az, aki otthon vagy Romániában magyar közösségben állít ilyesmit. Napok óta rovom utcáit, beszélgetek emberekkel, hallgatok előadásokat, itt Kolozsvárott. Az élményszilánkok apró vágásokat ejtenek a városról, az itteni magyar kisebbségről és egész Románia problémavilágáról őrzött képemen.

• Az egyik unitárius lelkész kifejti, hogy a városnak az itteni egyházakkal az a legnagyobb baja, hogy az ingatlanvisszaadás következtében a belváros legfontosabb épületei, egyik utcája teljesen, egyházi, magyar kézbe került.
• Szociológus kísérőnk informál, hogy a városban az utcanevek alapján mindenki nehezen igazodik el, mert érvényben van a régi magyar, majd az újabb magyar, majd a kommunista román, majd a nem-kommunista román utcanév, így mind együtt ebben a kevert köztudatban.
• Katolikus teológus kollégám kijelenti, hogy a román teológusokkal való párbeszédnek két akadálya van: az egyik szakmai, a másik nemzeti. A személyes barátkozások udvarias kedvességei ábrák a szakmai kérdéseket és az érdemi párbeszédet körülvevő áthatolhatatlan védőfalra festve.
• A szolgáltató iparban a fiatalok a román mellett angolul tudnak, s persze értenek olasz szavakat.
• Aki magyar anyanyelvű és anyanyelvi szinten beszél románul, annak is tartania kell attól, hogy ha kiejtésén észre veszik, hogy nem román, akkor másképpen állnak hozzá: nem tud rendesen románul. De ha egy német vagy kínai 10 román szót mond, akkor elolvadnak: milyen jól tud románul.
• 1910-ben az ötvenezres Kolozsvár román lakossága nem érte el a 20%-ot. Ma a 350 ezres lakosság magyar hányada nem éri el a 20%-ot. Miközben a város magyar történelme közel ezer esztendős, a román történelme pedig alig 100. Jövőjét nem nehéz megjósolni: a magyar kisebbség elenyészik, a román társadalom modernizálódik és a politikailag érdektelen magyar múlt a román város túrisztikai csomagja lesz.

Drum bun! Jó utat, Kolozsvár!