2008. május 9., péntek

Pünkösd

Félek, nem tévedek nagyot, ha úgy vélem, hogy a Közép-Kelet-Európa-i keresztények nagy sokasága a Veni Sancte Spiritus - könyörgéshez hozzáilleszti: csak felfordulás ne legyen.
A felfordulást már Pál apostol sem szívlelte, s karizmatanában igyekezett egyensúlyozni a váratlan inspiráció és a közösségi keretek megőrzése között. A korintusi keresztényeknek 31 sort írt a lelki ajándékokról, amelyből a két harmad a testről szól, amelyet óvni kell a meghasonlásról. Változás és folytonosság - az emberi és a közösségi élet nagy feszültségterepe.
A térség országait hihetetlen változássorozat áldja és veri majd 20 év óta, s valóban sokan érzik úgy, már látjuk a fény végén az alagutat.
Jelen vannak a változás és változatlanság szélsőségesei egyaránt.
Nagy személyes szintű tanulság a vallások misztikusai viselkedése, akik az inspiráció növekedésével párhuzamosan növelték a saját magukkal szembeni szigort. Akkor kellenek erős keretek, amikor robbanásig feszül a helyzet. S fordítva, máig hatnak a prófétai vádak: jajj a pásztoroknak, akik saját magukat legeltetik.

Ilyesfélék járnak eszemben, amikor a következő három napra gondolok. S befejezem ezt a kurta furcsa bejegyzést egy jeles protestáns szöveggel.

E mái dicsőséges napon mintegy sebessen jövő szélnek zúgása szállott az apostolokra. Ám valamint a szelet se nem látjuk, se nem illetjük, mindazáltal nagy erejét és munkálkodását tapasztaljuk, úgy a Szentléleknek (kit a kedves tanétvány hasonlatosságban szélnek nevez, mondván; Spiritus ubi vult spirat; vagyis Szent Jánosnál maga Jézus a szél, ahol akarja, ott fúj foganatos erejét magunk jovával tapasztaljuk, és drága gyümölcsét lelkessen ízleljük. Vajon nem a szél harsogtatja-e a trombitákat? mi ád gyönyörködtető szót az orgonának és az sípoknak? mi hajtja a drága kincsekkel kereskedő hajókat? mi gyújtá fel a kovácsok szenét, hogy alkalmatossan pörölyözhessenek? nem más, hanem a szél. A szél tehát a trombitás, a szél sipos, révész, orgonás és kovács, mert az ő segétségével, az ő munkájával mehetnek, valamire mennek. Hasonlóképpen a Szentlélek Isten szél gyanánt mível titkon majd minden jót az egész világon, amint nyilván megvallja Szent Pál, hogy operatur omnia in omnibus; mindenekben, mindeneket ő mível. (Csúzi Zsigmond, Pünkösdi szél 1729)