Színigazgató Szegeden

Még nem tudni, kit választ az önkormányzat a Szegedi Nemzeti Színház élére, Székhelyi József direktor utódjaként. A Páholy c. szegedi lap véleményt kért tőlem is arról, milyen elvárásaim vannak az új direktorral szemben.

Úgy 20 egynéhány évvel ezelőtt, éppen hogy Szegedre költöztem, szegedi születésű, színházat gyermekkorától rendszeresen látogató feleségemmel néztünk egy előadást, amely színvonal alatti volt számomra. Én fütyültem volna, ő pedig bokán rúgott. A szünetben elmagyarázta, hogy itt nincs fütty, nincs bukás, itt színház van. Ez van.

Azóta több igazgató és koncepció, nemes elhatározások és nemtelen küzdelmek közepette és után fejet kell hajtanom a repertoár tágassága és bátorsága, a művészek elkötelezettsége és tudása előtt. A színház az egész városé lett. Szeretem a művészvilág botrányait, a hétköznapiságra fittyet hányó megszólalásokat, a provincialitás körme alá szaladó rendezéstüskéket.

Időközben egyre világosabbá válik a munkamegosztás a nagyszínház, a szabadtéri, a kisszínház és alternatív színház között - a profilok tisztázása után az önállóságot tiszteletben tartó, a feszültségeket vállaló, de a döntés után csapatban tervező és dolgozó vezetés a mai kor igénye.

Oliver Hassencamp német zsurnalista mondta, "aki meg akarja tölteni a színházat, annak dramaturgiára van szüksége, aki ki akarja üríteni, annak elég az ideológia". Aki emelni akar, annak emelkedettnek kell lennie. Olyan színházba jár Szeged szívesen, amely értékes élményekre emeli arcát - egyszóval katarzisra képes.