Karácsony 2007

Úgy érkezett el az idei Karácsony, hogy jöttét nem jelezte szinte semmi. A megelőző napokra szétoszlott az ajándékok és az ünnepi lakomák alapanyagainak megvásárlása. Rutinszerűen végeztük az előkészület feladatait, már minden készen van, csak az előestét várjuk, amely a gyerekek számára az ünnep legfontosabb napja – úgy, hogy még el sem érkezett.

Furcsa számomra, hogy nem találok benne semmi furcsát. Sok éven át kontrasztráltam barátaim felé a Karácsony familiáris barokkját az Evangélium húsvétra szegezett szigorával. Majd egyre inkább a személyes megérintettség vált az ünnep valódiságának kritériumává. S most az „elvégezzük” szokásos feladatai mentén haladunk, és nem hiányzik sem a kontraszt, sem az ihlet.

Balra tőlem az íróasztalon az aktuális írnivaló háttérirodalma tornyosul. Schieder és mások könyvei a civil vallásról, alattuk a kollégáktól Fribourgban kapott vaskos teológiai művek. A könyvkupacot már karácsonyi ajándék zárja, mint a templomok alapköve az alulról tátongó félelmetes poklot: Eco művészettörténeti breviáriumának két kötete a szépségről és a rútságról.

Tegnap Pamuk nobeldíjas regényét kezdtem el olvasni a rejtelmes Törökországról, s a hideg miatt nem mentem ki a műhelybe, ahol a szőlőtőkékből szeretném kivarázsolni a bennük rejlő titkos alakzatokat. Még Advent elején azt határoztuk el, hogy alkotásaink lesznek ajándékaink. Luca fotóiból naptár készült 2008-ra, amelynek a képanyaga meg a hozzá válogatott bibliai idézetek nagyon szépek, de a naptár maga tizenkétszer mutatja ugyanazt a hónapot.

Itt tart a Karácsony 2007-ben. Megyek a füstölőbe és fát venni Marcival.