Tegnap kaptam a szörnyű hírt, elhúnyt Berta Árpád kollégánk, az Altajisztika Tanszék vezetője, korábbi dékánunk. Tavaly szeptemberben még tervekről beszélgettünk, tanszékeink közösen készítettek elő nemzetközi pályázatot, amelyhez a partnereket nagyrészben az ő kiterjedt török kapcsolataira építhettük. Aztán késő ősszel mintha eltűnt volna, s mire kérdezhettük, mi van vele, már ott volt a karácsonyi fogadáson. "Nem túl jól" - válaszolta, amikor hogylétéről faggattam. S most már csak a hírrel bírkózhatunk: élt 57 évet.
Árpi szakmai nagyságát nem méltathatom, erre vannak hivatottabbak is. Kettőnket a Vallástudományi Tanszék alapítása időszaka kötött össze, amikor ő volt a dékán. Sok mindent tanulhattam meg tőle: keménységet a tárgyalásokon, alkalmasint nagyon őszinte stratégiai megbeszélést, kifürkészhetetlen taktikázást, világos megegyezéseket. 10 éves évfordulónk alkalmával neki is készíttettünk egy emlékplakettet, amellyel közösen akartuk megköszönni sok segítségét.
Még itt áll szemem előtt, még meglendítem kézfogásra kezemet, de már csak hátát láthatom, ahogy elsiet, messzire, igen messzire ...